Herbájában és gyökerében más-más hatóanyagokat halmoz fel a csalán, amely a természetgyógyászatban és a fitoterápiában is méltán alkalmazott, hazánkban vadon előforduló gyógynövényünk.
Földfeletti herbájának (kolrofillban, karotinoidokban, vitaminokban, ásványi anyagokban, triterpénekben és flavonoidokban gazdag) elsősorban vizelethajtó hatása van, így húgyúti panaszok esetén, vesehomok kockázatának csökkentésére, ill. kihajtására kiváló természetes megoldás. Ezzel összefüggésben köszvény, reumás eredetű panaszok esetén kiegészítő terápiaként ajánlott forrázatának fogyasztása. A gyökeréből (szterolokban, kumarinban, cseranyagokban gazdag) készült szárítmány (teaként alkalmazzák), ill. annak koncentrált kivonata elsősorban prosztatapanaszok esetén hatásos, csökkenti a gyulladásos tüneteket, mérsékli a vizelési ingert, segíti a férfiak életminőségének fenntartását.
A természetgyógyászatban a csalánt vízhajtó, anyagcserefokozó és általános méregtelenítő hatása miatt ajánljuk tavaszi tisztító- és böjtkúrákhoz. Ellenjavallatok nem ismertek, ugyanakkor a prosztata- és szívbetegségek esetén mindenképp kérjük a kezelőorvos véleményét a vízhajtó hatású gyógynövények fogyasztását megelőzően. A csalánkészítményeket a szervezet jól tolerálja, jellemző mellékhatások nem ismertek, ugyanakkor az esetleges gyomorirritációt elkerülendő, a csalánkészítményeket célszerű étkezés után fogyasztani.
Vízhajtó csalántea:
Vesehomok vagy hólyaghurut esetén 1-2 teáskanál csalánlevélre 1 csésze forrásban lévő vizet öntünk, majd 10 percig állni hagyjuk, és leszűrjük. Egész napra elosztva ebből 3 csészényit igyunk meg. A vízhajtás elősegítésére minden csésze mellé 1 pohár vizet is célszerű fogyasztani.
Figyelmeztetés:
szára és levélzete egyaránt csalán- és serteszőrökkel borított, ezek heves allergiás bőrtüneteket okoznak, kizárólag védőkesztyűben és megfelelő ruházatban gyűjthető!
Szerző:
Szabó Erika
természetgyógyász
Bp., Százados út
