A gondos tisztítás, darabolás, illetve vizes előkészítés után következik a tűzzel való feldolgozás, általában a főzés, amely növeli a gyógynövény hatékonyságát. Főzéskor a hozzáadott folyadék lehet méz, bor, ecet, sós víz vagy gyömbér leve. Mézes főzés során a gyógynövény tüdő- és léperősítő, borban főzve vérkeringést serkentő hatása nő. Az ecetben főtt gyógynövények erősítik a májat, a sós oldatban főttek pedig a vesét. A csípős oldatban való főzés a tüdőre van jó hatással. A gyógynövények „négy tulajdonsága” azok hideg, forró, langyos vagy hűvös természetére, az emberi testre kifejtett gyógyászati hatására utalnak. A hagyományosan megkülönböztetett „öt íz” – csípős, édes, savanyú, keserű és sós – nem egyezik meg szükségszerűen a gyógynövények valódi ízével, azokat az alábbi hatásaik alapján sorolták be az egyes ízekhez:
  • Csípős: távol tartja a külső kórokozókat a testfelülettől,
    serkenti az életenergia (chi) és a vér keringését.

  • Édes: erősítő hatású, főleg a gyomorban és a lépben,
    valamint görcsoldó és fájdalomcsillapító.
    Elégtelenség-tünetek, bélszárazság okozta
    székrekedés, a lép és a gyomor nem kellően
    összehangolt működése esetén alkalmazható.

  • Savanyú: összehúzó és kiválasztást csökkentő
    hatású. Gyengeséggel járó izzadás,
    krónikus köhögés, hasmenés,
    korai magömlés, gyakori vizelési
    kényszer, ágybavizelés, fehér
    folyás, méhvérzés stb.
    esetében használatos.
  • Keserű: meleg-tisztító és tűz-csökkentő hatású. Helyes irányba tereli az életenergia (chi) áramlását, nyugtatja a beleket, csillapítja a verejtékezést, a köhögést és a hányást.
  • Sós: a belek kitisztítása, a kemény széklet fellazítása, lágyítása révén megszünteti a székrekedést.

Reméljük, hogy rövid ismertetőnk hozzájárul a kínai gyógyászat mélyebb megismeréséhez, öngyógyító módszereinek elterjedéséhez, hiszen a régi kínai mondás szerint: „Az ember legjobb orvosa a világon – ÖNMAGA."

Dr. Chen Zhen
orvos-természetgyógyász


Forrás: ParaMedica Egészség Magazin