Aki tudja, hogy hol, mit keressen, az nem tér haza üres kézzel.
A természetes növénytakaró napjainkra - emberi beavatkozás hatására - nagy mértékben megváltozott. Ennek ellenére is találkozhatunk még gyűjtögető emberekkel. Az idősek még emlékeznek rá, hogy rossz termés vagy háború idején „ínségeledelekkel" éltek: tölgyfakéregből lisztet őröltek, édes gyökeret, vadhagymát fogyasztottak. Sok helyen az első tavaszi zöldféle a mezei sóska volt. Megfőzve, apróra vagdalva, berántva vagy tejföllel habarva levest, főzeléket készítettek belőle. Hasonló módon járunk el a zsenge csalánlevéllel is, melyet ajánlatos kesztyűvel szedni, majd alaposan leforrázni. A csalán rostos szárát néhol fonalkészítésre, vászonszövésre is használták.
Kora tavasszal, a hó elolvadása után, napos, szélárnyékos helyen terem a mezei saláta, melyet forró, ecetes zsírral leöntve fogyasztanak. Ehető még a martilapu, a fehér libatop és a gyermekláncfű zsenge levele is - leves vagy főzelék formájában. Az odvas keltike gumói a burgonyához hasonlóan készíthetők el. Répaszerű növényünket, a barabolyt tavasszal a mezőn dolgozók meghámozva, felszeletelve ecettel, savóval leöntve, salátaként fogyasztották.
A medvehagyma levelét virágzás előtt levesnek, főzeléknek, salátának készítjük el, nyáron hagymáját megpörkölve, szalonnához ették, vagy hallal fogyasztották. Ínségeledel volt régen néhány liliomféle hagymája is, de ezek ma nagyrészt védett növények!
A kora nyári virágok közül többet is felhasználhatunk. Az akác mézdús virágját palacsintába, fánktésztába sütik, hasonlóan készül a bodzafánk is. A bodza édeskés illatú virágjából kitűnő szörp készíthető. A beérett bodzabogyót - mértékkel - nyersen is eszik, de lekvárt is főznek belőle, ez a „csete" lekvár.
Nyár elején virágzik a hárs, teája kitűnő orvosság a légúti betegségekre. A mályvafélékhez tartozó papsajt termése pedig, régebben a gyerekek csemegéje volt. A mezei katáng gyökeréből készül a koffeinmentes cikóriakávé.
Nedves réteken találjuk meg a vadköményt, melynek terméséből bélműködést serkentő levest, teát főznek, de magját kenyérbe, sajtba is teszik, sőt szalonna pácolására és pálinka készítésére is használják. Már a honfoglalás előtt gyűjtögetett növényünk volt a medvetalpfű, ebből főzték nomád eleink zöldséglevesüket, majd köleskását ettek.
Másik múltú növényünk, a tátorján (tatárka) káposztatorzsához hasonló ízű karógyökere főzelék és saláta készítésére alkalmas. Nedves ártereken tenyészik az édesgyökér, amely gyermekcsemegeként szolgált. Fontos gumós növényünk volt a földimogyoró (mogyorós lednek), melynek gesztenyéhez hasonló ízű földalatti gumóját ették nyersen, sütve és főzve egyaránt.
Vízparton mindenhol ott van a gyékény, melynek ehető gyökértörzsét, a böngyölét megsütve fogyasztották. Tüskés héjú vízinövény a sulyom (vízi-gesztenye), héját késsel eltávolítva eszik nyersen, sütve, főzve, sőt télire is eltehető, megőrölve, lisztbe keverve kenyérpótlónak is használták. A pasztinák gyökeréből pedig főzelék készült, levelét húsleves ízesítésére is használták.
Csak olyan növényt gyűjtsünk, melyet biztonsággal beazonosítottunk, hiszen a gyomok között is akad mérgező növény. Segítségképpen vigyünk magunkkal egy színes képekkel illusztrált növényhatározót. Óvjuk a természetet, a szaporulat érdekében, mindig hagyjunk ott elegendő növényt! Gondoljunk a jövőre!
Susánszki Vivien
E témáról részletesen olvashat a www.terebess.hu oldalon.
Forrás: ParaMedica Egészség Magazin
