Sissi és az ő saját tehene
"Fiatal lányaink serdülőkoruk felét szinte éhezve töltik" - írta Beard.
A helyzetet tovább rontotta Byron nyíltan vállalt meggyőződése, amely szerint "egy nőt sohasem szabadna nyilvánosan enni vagy inni látni, hacsak nem homársalátáról, és pezsgőről van szó: az egyetlen igazán nőies és illendő fogásról". A költő mindazonáltal lehetetlen elvárásokat támasztott a nőkkel szemben: amikor végett vetett a házas Lady Caroline Lambbel való botrányos viszonyának - az asszony gyakorlatilag "elfogyott" a kapcsolatuk ideje alatt - csípősen megjegyezte, hogy úgy érezte, mintha egy "csontváz üldözte volna őt".
A 19. század másik híres "karcsúsága" a gyönyörű és nárcisztikus Elizabeth von Wittelsbach, ismertebb nevén Sissi, az osztrák-magyar császár és király I. Ferenc József felesége volt. Erzsébet császárné és magyar királyné rendkívül szigorú diétát és mozgásban gazdag életmódot írt elő magának, hogy megfeleljen a nagyközönség kritikus tekintetének.
A férjénél jó pár centiméterrel magasabb Sissi mindössze 48 kilogrammot nyomott, és ha a fodrásza által naponta ellenőrzött derékbősége meghaladta a 49,5 centimétert, akkor egy falat ennivalót sem volt hajlandó lenyelni. Megszállottan tornázott: a gyűrűhintán lógva azonban leginkább egy furcsa madárkára emlékeztetett fekete, strucctollból készült ruhájában.
Étrendjét gyakorlatilag hánytatók, hashajtók, narancsok alkották, némi erőlevessel vagy saját tehenének egy pohárnyi tejével kiegészítve.
Minden falatot több százszor megrágott
A 19. század folyamán szinte mindenkit magával ragadott a tudatos táplálkozási láz: volt akit a fogyás, volt, akit a hízás iránti vágya vitt rá a szigorú étrendre, orvosi italokra és porokra - olvasható a BBC brit közszolgálati médium internetes oldalán (www.bbc.co.uk).
Még Friedrich Nietzsche és Henry James is beállt a diétázók sorába: a német filozófus egy hagyományos kalóriaszabályozó diéta, míg az angol író és kritikus az amerikai Horace Fletcher táplálkozási szakértő (1849-1919) által kidolgozott "rágcsáló módszer" híve volt: minden falatot több százszor megrágott, mielőtt lenyelt volna.Az 1920-as években Hollywoodban tömegjelenség lett a fogyókúra. Mint azt Gayelord Hauser, Los Angeles-i táplálkozási guru és egyben Greta Garbo szeretője megjegyezte: "Jól fizetett filmsztárjaink többsége állandó rettegésben él amiatt, hogy elveszíti vonzerejét, és ennek következtében a népszerűségét is. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy elhízzanak."
Étel, szexualitás és memória
Egyetlen fogyókúrás módszer sem volt túl drága vagy túl drasztikus a korszak hírességei számára, ahogy a kedvenceiket utánozni kívánó közönség számára sem. A dollármilliárdokat forgató globális szórakoztatóiparban ma sem áll másképp a helyzet. A drasztikus fogyókúrák utánzása az egyik legfőbb példája annak, hogy a sztárokra mint példaképekre való felnézésnek megvannak a maga hátulütői, ám ezeket hajlamosak lebecsülni az emberek.
Az a torz vagy egészen megszállott gondolkodásmód, amely némelyeknél a hírességekhez fűződő kapcsolatukat jellemzi, állítólag visszavezethető az agy limbikus rendszerére, amely az agytörzs és a hipotalamusz szabályozása alatt álló ösztönös viselkedések felett gyakorol ellenőrzést. Az étel, a szexualitás és a memória mind közrejátszanak ebben a folyamatban: ez a három alappillér ugyanis nagymértékben befolyásolja, hogy miként észleljük a hírességek testének látványát, illetve miként reagálunk arra.
A nagyközönség kritikus tekintete miatt egy retusálatlanul kivillanó húsos comb vagy toka ma már könnyen "szociális öngyilkossággal" érhet fel egy sztárpalánta számára.
Mindemellett minden napra jut egy új csodadiétát ígérő könyv a bestseller listára: többségük csupán modern köntösben tálalja a korábbi tippeket, amelyeket most a kőkemény edzéssel és nem kis anyagi befektetéssel tökéletesre csiszolt hírességek népszerűsítenek.
