Míg a régi korokban a haj a férfiasság, az életerő szimbóluma volt, addig manapság mintha épp a kopaszság bizonyítaná a férfias jelleget. A fiatalok egy része kopaszra borotvált fejjel hódít, mások viszont aggódva figyelik hajuk gyérülését. Öröklött? Hormonális? Góc? Megállítható? Visszanő? Ezernyi a kérdés.

Egyre rövidebbek a nappalok, egyre kevesebb fényt kapunk kívülről. Bizonyos elmélet szerint – „fénylényként” – létezésünknek alapja a fény forrásának biztosítása. A tél felé haladva, a szürkeség egyre inkább rákényszerít minket, hogy a belső fényt fürkészve találjuk meg az egyensúlyt. Hol keressünk hát segítséget, merre a fény?

Minden érzelem biokémiai folyamatok láncolatát indítja be a szervezetben. Amin gondolkodunk, amit mondunk vagy érzünk, az befolyásolja minden egyes sejtünk állapotát, mozgását, osztódását, működését.

A hajhullás nőket és férfiakat egyaránt érzékenyen érintő jelenség. Bizonyos mértékű hajhullás minden egészséges embernél természetes, de időnként komoly kórképek kísérője, vagy figyelmeztető jele is lehet: ilyenek például a pajzsmirigybetegségek.

Szervezetünk energiaáramlása már jóval a testi panaszok jelentkezése előtt megváltozik. A betegségek először az érzelmekben jelentkeznek, majd gondolati síkon kezdenek testet ölteni. Az egység-szemléletű diagnosztikai eljárások – így a holisztikus hajgyógyászat is – már akkor kimutatják az apró elváltozásokat, amikor a hagyományos klinikai diagnosztika még semmit sem észlel.

Sok éves hajgyógyászati tapasztalatom alapján úgy vélem, hogy nem csak a hajhullás, de az őszülés is a szervezet elváltozásainak mutatója. E folyamat megfelelő kezeléssel részben visszafordítható, részben pedig késleltethető.

Minden civilizációs betegség mögött „mérgek” állnak, melyek fokozatosan károsítják a sejteket. A kopaszodás, hajhullás, a hajmennyiség jelentős csökkenése, a hajszálak elvékonyodása is főként ennek a következménye. Az egyre erősebb környezeti ártalmaknak és az egyre értéktelenebb élelmiszerek fogyasztásának köszönhetően, már nőknél is gyakori a hajritkulás, és a férfiaknál is egyre fiatalabb korban kezdődik a kopaszodás. Mindezt nem nézhetjük tétlenül!

Köztudott, hogy a gyakori hajfestés, dauer, hajsütés, göndörítés, kisimítás a mindenkori divatot követi, s szolgálhatja ugyan hajunk szépségét, de egészségét semmiképp sem. Tartsunk tehát mértéket a „hajnyúzó” beavatkozások terén! „Hajvédelmi tiltólistánk” azonban ezzel még nem ért véget.

A hajhullás önmagában nem probléma, sőt a haj cserélődésének természetes életciklusából adódik, ez esetben új hajszálak növekedésével párosul. Problémát csak akkor jelent, ha a folyamat a hajszálak átlagos számának látható csökkenésével jár. Az okokat keresve gondolhatunk örökletes, vagy hormonális tényezőkre, esetleg belső szervi problémákra, melyek megoldásra várnak.

A hormonok hatása a női hajra.